Johan nichts: se nyuszi, se cilinder
October 14, 2009
pártoskodó | Szólj hozzá!
Most veszítette el Băsescu a második mandátumát? Nem rántott elő kormányfőt a cilinderéből, hanem alkotmányt értelmezett – már szinte dadogva.
Nekem senki ne mondja meg, hogyan értelmezzem az alkotmányt! - borult ki az államfő.
Nekem se. Főleg mikor mást kellene megmondani. Nevet vártunk, Băsescu tippjét a kormány élére. Habár Emil Boc már felszolgált pár alkotmány-értelmezési lehetőséget, hogy ezek mennyire voltak konzekvensek az évek során, az már más kérdés. De miért tehette meg ezt Emil Boc? Mert alkotmányjogász, és nem pedig közgazdász, aki pezsgőt szopogat a Világbank fogadásain.
Ennek fényében örülni kellene, hogy megbuktatták, hiszen nem ő volt a megfelelő vezető ebben a gazdasági világválságban. A politikai válság hasznos lehet, hiszen rátermettebb ember fog majd harcolni a gazdasági hanyatlás ellen. Meg kellene köszönni a készséges ellenzéknek.
Egy olyan politikai rendszerben, ahol már nem az átlátható többség a fontos (pedig az volt a menő számonkérés a kisebbségi PNL-kormány idején), hanem annak a pedigréje, lehet, az is számít, ami a felszín alatt van. Mondjuk az is, hogy feltételezzük: mindenki tudja, hogyan szoktak kinevezni egy kormányfőt. Úgy, hogy tudja: a parlamentben átmegy a kormánya.
Számít az, hogy mi van leírva, de a szokásnak is nagy a hatalma. Amikor egyszer a szokással érvelünk, másszor a leírt betűvel, mindkettőnek egyre kisebb lesz a hatalma.
Közhelyes lenne azt mondani, hogy minden rossz, a válság mélyül, a politikusok nem végzik dolgukat, Băsescu mindenképpen a PDL-t akarja kormányra nyomni stb. De minek hallgatni ezt, hogyha mondani is unalmas? Már nem is fárasztó ez az egész. Van az az állapot, amikor kurva fáradt az ember teste, de annyi redbullt ivott, hogy elaludni nem tud. Kényelmetlen, de hasznosan is el lehetne tölteni.
Eddig minden döntésében volt valami ösztönös, valami zsigeri tökösség, most már döntés sincs. Csak amolyan összefoglaló beszéd, ilyen leköszönőfajta. Persze nem önkéntes. Október 14, 19:44: nem változott semmi, mégis távolabb egy második mandátumtól. Kifulladt, csesszus, pedig senki nem hitte.
Nem az este fénypontja
May 22, 2008
tévésók | Szólj hozzá!
Mindig finom szkepticizmussal kezeltem az Antena 3 műsoraiban hangoztatott nézettségi adatokat, mivel a konklúzió nagyjából konstans volt: a Realitatea TV-nek nem nagyon megy. A Mihai Gadea-Ion Cristoiu tandem sokszor 1 teljes ratingponttal is megverte a Realitatea konkurrens műsorát, míg az őket követő Mircea Badea „pamflet” is diadalmaskodni tudott a legfontosabb szegmensen (urbán, 18-49).
Mivel a nézettségi adatok nem publikusak, és csak kontrollált forrásokon jelentkeznek, a szkepticizmus tovább élt bennem. Pár hónapja viszont kezdek hinni nekik. Kezdek hinni abban, hogy a Realitatea TV esti adásai (Razvan Dumitrescu 19 órai adásától eltekintve) vereséget szenvednek a ratingharcban.
Mi erősített meg ebben a hitemben? A Realitatea műsortervei. Miutan Robert Turcescu eltűnt az üvegről, 3-4 adást is végigpróbált a csatorna. Este 10 és 12 között Adrian Ursu, Corina Dragotescu, Mihai Tatulici is próbálkozott változatos formátumokkal, de egyik sem maradt túl sokat a képernyőn. A helyenként megvillantott nézettségi adatok arra engedtek következtetni, hogy ezek a műsorok rosszul teljesítettek, ezért kerültek ki műsorrácsból.
A Realitatea így aztán nagyon bekeményített, és május 19-i kezdéssel meghirdette a Meciul serii című kampány-politikai-szórakoztató műsorát. Korábban már említettem az infotainment terminust. Na ez annak a szuperlatívusza.
A hírcsatorna már a kezdéskor szívott. Helyesebben még kezdés előtt, mivel Andrei Gheorghét, a beígért másorvezetőt ittas vezetés és rendőrök elleni csulázás miatt vissza kellett léptetni. Hogy Gheorghéval mi történt, az még elég homályos, az Evenimentul Zilei-nek adott interjúban elmondta, hogy egy SMS-ben függesztették fel a Realitateától.
A jól megpromózott műsorszám első adásába beiktatták a Traian Basescu interjút, ami hozta is a nézettséget, csak talán nem eleget. Az Est mérkőzése az interjú előtt kezdődött, és csak utána ért véget, hiszen a cél az volt, hogy megtartsák azokat a nézőket, akik Basescura voltak kíváncsiak. Az államelnök a Fetele Cotidianului (nem csajok, arcok!) műsorban szerepelt (a esti meccsbe beleékelve).
Innen aztán olyan brandkeveredés állt be az agyamban, hogy el is kapcsoltam. Most akkor mi van? Melyik műsort kellene megszeressem?
Kedden folytatódott az Est mérkőzése, akkor a bukaresti főpolgármester-jelöltek mérkőztek meg egymással.
Hát a show az penibilis. Nem lehet végignézni, mivel a szórakoztatást és a politikát nagyon nehezen ötvözi, inkább mindkettőről lemond. A ring a nyolvanas évek diszkója, a jelölteken látszik, hogy egy dolog motoszkál a fejükben: hogy a francba kerültem én ide? Van itt zsűri, bíró, bemondó, üvöltöző támogatók. Egyszóval minden és semmi.
A politikusok válaszai továbbra is formálisak, a showban pedig semmi flow sincs. A csokornyakkendős bíró erőltetetten szenzációhajhász bejelentéseinél csak a zenei blokkok és a folyamatos „liniste! liniste” felkiáltásai szánalmasabbak.
Meglehet, hogy showra van szükség, de ez nagyon gyenge. Pfuj.
[hentes]
Menü: Flambírozott jelöltek
May 14, 2008
pártoskodó, beszédes, vicces | Szólj hozzá!
A bejegyzés mottója legyen az, hogy valaki hazudik. Maga a bejegyzés nem válaszolja meg a kérdést, hogy pontosan ki hazudik, tegye meg ezt a kedves olvasó, belátása szerint. Válaszlehetőségek: Traian Basescu, Vasile Blaga vagy a Targettó. A helyzet maga nagyon egyszerű, videó formátumban megtekinthető:
Egy kellemes ebéd után akkora önbizalom-infúzióban részesült az államelnök, hogy mindenképpen nyilatkozni akart. Így, kampányidején. Így, kampánytémában. Pont vasárnap, amikor a kampánytörvény még tiltja is a kampányolást. De ettől eltekinthetünk, mert talán nem is kampányolt Basescu, hiszen eddig nem volt ilyen durva a kampányhangnem. Gondolom, ezért nem büntetik meg a Realitatea Tv-t a CNA-sok, ugye?
Több médiatermékben is megjelent az a hipotézis, hogy maga Basescu rendelte oda a kedves riportereket, mivel szerepelni volt kedve. Maradjon ez hipotézis. Az államelnök természetes nyugalommal elmondta a riportereknek, hogy miről szólt a kis összeröffenés, amelyen Vasile Blaga, Adriean Videanu és Liviu Negoita társaságában vett részt. Ha nem mondja el az elnök az ebéd tartalmát, akkor marad a találgatás. Így már fáradozni sem kellett, elmondta nekünk, amit amúgy is tudtunk.
Ezután jött a támadás. Kisstílű megjegyzésekkel illette Vasile Blaga ellenfeleit, a nagyfejűtől az Iliescu-jelöltig volt itt minden. Hogy is van ez? Bagoly mondja verébnek. Az érintett nagyfejűek majd beperelik ezért az államelnököt, aztán szépen elrendeződik az ügy. Mivel szitkozódni mindenki tud, talán ügyesebben is, mint az államelnök, inkább a pillanat a fontos.
Minek vagy kinek kellett ez a kirohanás? Adrian Ursu a Cotidianulban megjelentetett írásában már felhívta az olvasók figyelmét Blaga arcára a kis intermezzó alatt. Hát igen, szerintem Blagának nem használt ez a szardobálás. A hétfői kampányvitákban húsz percet magyarázta az államelnök bizonyítványát, azaz a saját idejéből áldozott a tisztázásra. Basescu már megmondta, hogy rendes kampány kell ide. Sértegetés, ilyesmi. De mégsem hallgatott rá senki, ezért megtette ő az első lépéseket. Tény, hogy kedvence nem nyert ebből semmit.
Aurelian „nagyfejű” Pavelescu biztosan nyert egy keveset, mivel eddig a fene se tudta, ki ez az egy százalékon csücsülő jelölt. Basescu harcos és aktív imidzse nyert a beszólásokból, de ha egybevetjük a nyilatkozataival, miszerint ő megpróbál pártsemleges maradni, akkor ez tiszta öngól. Jah, hogy csak megpróbál?
Blaga folyamatosan a civilizált kampány mellett militált, aztán most megkapta a púpját. Ilyen felelőtlen lépés egy kis médiaidőért? Egyes források Blaga visszaesésére hivatkoznak a közvéleménykutatásokban, ezért tarthatta szükségesnek Basescu ezt a tökösségi infúziót. Használni nem használt ez senkinek, csak azoknak, akik a rágalmakat számolják.
Ha esetleg nem találunk választ arra a kérdésre, hogy ki hazudik, kérdezzünk mást. Cristian Sutu blogján is megjelent, illetve több újság is átvette Traian Basescu 2004-es nyilatkozatát, amelyben Iliescut támadja, hogy beavatkozott a helyhatósági választások kampányába. Na akkor a fájnöl kveszcsön: a kontinuitást vagy a pálfordulást szeretjük jobban?
[hentes]
Csináld magad: sajtóközlemény
April 24, 2008
vicces | Szólj hozzá!
Az a jó a sajtótermékek office vagy contact emailcímében, hogy rengeteg sajtóközlemény érkezik be rájuk. Ez így van jól. Így kell csinálni. De nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy mindenki ezt csinálja, ezért határozottan nagy a versengés a hírszerkesztő vagy a felelős szerkesztő figyelméért. A sajtóközlemények célja az, hogy témájuk legalább hírként megjelenjen, azaz készítője a terjesztéssel a lefedettség és a téma ismertségének növelésére törekszik.
Manapság már csak online sajtóközlemények keringenek, mivel ez a leggyorsabb és legolcsóbb módja a sajtó multiplikátor szerepének kihasználására.
Ma olyan közlemények érkeztek, amelyek ezt a bejegyzést gerjesztették. Nem tudtam, hogy szándékos szívatás vagy csak hiba. De a cukorszint felugrott.
Két sorban is uncsi.
Ennek apropóján illene egy-két formai és tartalmi dolgot tisztázni, mivel néha felháborítóan gyenge közlemények érkeznek. Formailag ugye kell egy cím. Legyen érdekes, figyelemfelkeltő és ha lehet, legyen benne konfliktus. Ezt a legjobban az igék használatával lehet elérni.
A cím megy a subjectbe, és jó lenne olyan címet találni, ami kifér egy sorba. Ha a cím jó, akkor a sajtós megnézi a közleményt a 1208 új levelet tartalmazó postaládájában.
Hol a cím? Hol a bold? Hol a kontakt?
Magát a sajtóközleményt (a cím megismétlésével) a levélben kellene bemutatni. Tartózkodjunk a csatolmányoktól, hiszen könnyebben kerülhet a spambe, aztán mindennek lőttek. Még a leglelkiismeretesebb sajtós sem nézegeti a postaládájába érkező spameket. Képeket nem árt használni, mert színesebbé teszi az anyagot, de azokat általban csatolmányban küldik, mivel a levél struktúrája inboxtól és programtól függően módosulhat.
Ugyanúgy. Kár volt letölteni, jöhet a Ness.
Vissza az elejére: a cím mindig kiemelt, lehet kicsit nagyobb a betű (kicsit, bakker, nem 32-es), de mindenképpen vastagított legyen. Utána kihagyunk egy-két sort, és összefoglaljuk jóelőre a sajtóközleményt. A vastagított betű maradhat itt is, mivel ez a lead.
Konkrét szerepe van a leadnek: a bunkó sajtós idejéből csak 10 másodpercet vesz el, de el tudja dönteni, hogy érdekes-e a hír. A lead a címet segíti, mivel összefoglalja a tartalmat, és támpontot ad a sajtósnak. Itt is megnyerő és figyelemfelkeltő szóhasználat szükséges. Ha mindez megvan, a sajtós nem unja szét magát, és talán elolvassa a közleményt.
A közleményben használjunk bekezdéseket, ha lehet, amerikai stílusban, ami azt jelenti, hogy sorközzel határoljuk el a gondolatokat. Az utolsó bekezdésben KÖTELEZŐ módon felböffentjük, hogy kik vagyunk. Leírjuk, milyen szervezetet-céget-pártot képviselünk, miért, mióta…
Zárásként feltüntetjük az elérhetőségeket, mert lehet, a bunkó sajtósnak annyira tetszett a közlemény, hogy felhívná az aktort, mondjon többet a dologról. A klasszikus sajtóközleményekben ez a jobb felső sarokba külön szövegdobozba került, de ez csak a papírközleményekben használatos manapság. Név, emailcím, telefonszám kötelező, mert ha ez nem szerepel, még a végén megkérdezi valaki (viccből persze): ki az a Tamás Sándor?
Elméletben három darab diezt is oda kellene szúrni (külön sorban), ami világosan jelzi, hogy nincs tovább. De én sem leszek szakbarbár, ha más sem lesz barbár. Itt ni, kész, vége.
###
Puszilóznak a jelöltek
April 18, 2008
manipulcsi, tévésók | Szólj hozzá!
Néha az is megfordul a fejemben, hogy a puszilóznak kicsit gyenge szó arra, ami jelenleg zajlik a bukaresti polgármesterjelöltek között. Az erősebb kifejezést öncenzúra miatt sem alkalmaznám, de azért köze lenne annak is az orális szinthez.
Még mielőtt az a vád érne, hogy valamilyen rögeszmém alakult ki a fővárosi polgármesteri futammal kapcsolatban, sajnos azt kell mondanom, hogy itt várható az igazi médiakampány, és ezen megfontolásból szentelek kiemelkedő figyelmet az ügynek. Az is fontos indok ám, hogy állítólag öt év múlva Bukarest teljesen bedugul, és megbénul, szóval nem lesz több kampány.
Habár még nincs kimondott kampány, a bukaresti jelöltek közel egy hete állandó vendégek a hírtévékben. Még nincsenek kampányviták és összetűzések, csak a hirhedtség növelésére szolgálnak ezek a fellépések. A Realitatea TV, az Antena 3 és az Antena 2 mellé beáll néha a B1 is, így esténként megismerhetjük a jelölteket.
Vasile Blaga nem nagyon megy az antennákhoz (még), és Ludovic Orban nem igazán látogatja a Realitatea TV-t (habár tegnap ott volt Dumitrescu műsorában), de különben minden rendben van a médiaszereplés terén.
Egy valami azonban mégsincs rendben. Baráti összeborulásban hirdeti az összes jelölt, hogy nem lesz ez támadós kampány, és az ellenfelek tisztelik egymást. Victor Ciutacu műsorában Cristian Diaconescu és Ludovic Orban még bókolt is egymásnak, persze azért ügyesen megfogalmazva a problémákat is. A hangsúly a megfogalmazva szón van, hiszen nem kiabáltak, és nem veszekedtek, hanem értelmes diskurzust építettek az előnyök köré. Ugyanez megfigyelhető Vasile Blaga viselkedésében is.
Diaconescu és Gusa inkább az orrát piszkálja, mintsem egymást
Eddig Cozmin Gusa PIN-jelölt volt az egyetlen, aki támadó hangvételt alkalmazott, viszont az általa készített kampány a korrupció, lopás ellen és a politikai szféra megtisztítására koncentrál (ugye ismerős? - ezt mondta az EP-választások előtt is), így érthető, hogy támadja a hatalmon lévőket.
De akkor mivel maradunk?
1. Megtörténhet, a piszkos rész csak később következik, de az is lehet, hogy a komplementer, “egymást nem kizáró jelleg” fogja jellemezni a kampányt.
2. Teljesen más irányba kanalizálódnak majd a támadások. Azaz nem egymást támadják majd a jelöltek vagy pártjaik, hanem egymás pártjait, az államelnököt vagy esetleg elődeiket, és azt remélik, hogy ez segít a képviselt jelölt versenyfut(tat)ásában.
Ha ezek beigazolódnak, akkor borzasztóan mocskos, de hagyományos kampányt kapunk majd, ahol mégis pszeudo-tisztaságérzet alakul ki. Miért? Mert állítólag a bukaresti lakosoknak most ez kell.
Választás előtti párolgás
April 15, 2008
manipulcsi, vicces | Szólj hozzá!
Ez a bejegyzés a hasonlatok bejegyzése. Nem az allegóriájé, mert arról a Miroica jut eszünkbe. Nem a tényeké, mert azok kissé nevetségesek. Három dolog jut eszembe Adrian Cioroianu ex-külügyminiszter lemondásáról. Mind itt olvasható, több sort nem ér ez a helyzet - nincs többé Cioro, és ez így jó.
A szitu és az aktus, játékosan
1. Van ugye az orosz rulett. Egy pisztoly, egy golyó, aztán lőjed. Adrian Cioroianu minisztersége is ilyen volt. A Basescus paradigmaban éldegélve: még a “jukebox” elemzők is szapulták a külügyminisztert. Mindenki. Minden felszólalását - Rice asszonnyal való párbeszédétől a királyi OK mutogatáson keresztül egészen a derportálós elszólásáig. Azaz csak húzogatta a ravaszt, de nem lett semmi baj. S most hoppá! A lengyelországi Crulic-eset után megvolt a lövés. Megjött a golyó, és elment a külügyminiszter.
Valamiért mégis az az érzésem, hogy az eddigi bakik inkább voltak golyók. De nem lett vége a játéknak. A Basescu-fóbia volt az oka: a kinevezési herce-hurca alatt Traian Basescu megmondta, hogy Cioroianu problémás. Nem váltották le, mert nem akartak igazat adni az elnöknek. De tovább szapulta mindenki, és muszáj volt leváltani. Sokszor “golyós” hibát ejtett, de most mégis egy sima felütés miatt dördült el a fegyver. Egy szó mint száz: már rég mennie kellett volna, sokkal komolyabb hibákért.
2. Akkor miért most? Mert olyan kép alakult ki, mint az Alien 2 (azaz Aliens) film végén: Ripley lóg a lábán az Aliennel, és a világűr szív. És az Alien olyan nehéz, hogy majdnem belehal Ripley. Igen, Ripley a kormány, bakker. Igen, az Alien Cioroianu. Na de akkor ki a világűr… Végül Ripley lerázza az Alient, és megmenekül. Kábé ez volt az indok a pillanat kiválasztására. Szabadulni kellett az Alientől. Mostmár többet ártott, mint használt. Jobban megéri igazat adni Basescunak, mintsem kormányszinten bevállalni a Cioroianut érő támadásokat. Gondolom, most jöttek be valami felmérések.
És azért is szabadulni kellett tőle, mert a törzsliberális szavazóknak (igen-igen, a sok egyetemetvégzett, városi finomgyereknek) kicsit már sok lett Adrian Cioroianu botladozása. Azt reszkírozta volna a kormány a miniszteri tisztségben való megtartással, hogy emiatt szankcionálják majd a kormánypártot. Szeretjük az egykulcsos adórendszert és a liberális jövedelempolitikát, viszont a balos-nyugdíjas kiadási oldal miatt lehet, vesztenek a liberálisok. Ezt tetőzve a gravitáció és az Alien tömegével már veszélyes lett a cucc. Aki látta Fincher mesterművét, az tudja mi lesz a sztori vége. Aztán Jeunet módra máskor klónozunk.
3. Utoljára jöjjön a léghajós játék. Érvelési meg csoportösszerázási játék, amikor mindenki választ egy híres embert, és az ő szemszögéből kell megérvelnie, miért ne őt dobják ki a kosárkából. Eredetiben tényleg durci túlélőjáték. Na igen, a kosár az a kormány. Sok sok miniszter érvel a bennmaradásért. Cioroianu nem érvelt elég jól, ezért kiszavazták. Big Brother vagy inkább való világ.
Azért szavazták ki, mert nagy volt a tömeg a kosárkában, és majdnem lezuhant a léghajó. És azért mondom én, hogy kiszavazták, mert a PNL-ben megvonták tőle a támogatást. Szerintem. Eddig is fújtak rá, de most a vezérérvelő is rájött, hogy zuhanás lesz ebből. Szerintem már rég rájöttek, és most kapóra jött az alkalom. Elég morbid ezt mondani, de na. A lemondás elegáns dolog, habár én úgy emlékszem, 1996 és 2000 között a menesztés volt a menő. Azok voltak a vadnyugati idők.
Cioroianu számára minden arra mutat, amerre Tudor Chiuariu is ment. Igen igen, pont ő. Ugyanúgy. Csak nehogy késő legyen, Mr Pisztoly…
A legnagyobb közös osztó
April 11, 2008
pártoskodó, manipulcsi | Szólj hozzá!
A Drót (The Wire) cimű HBO-s sikersorozat ötös szenzonjában Norman, a polgármesteri tanácsos szándékosan megszellőztet a Baltimore Sun napilapnak egy esetleges embercserét a helyi adminisztráció élén. A húzás bejön, és sikeresen letesztelik a közvélemény, a versenytársak és az érintettek reakcióját. Ugyanez a játék folyt a bukaresti szociáldemokrata jelölt esetében is.
Több sajtótermék és közéleti vagy politikai blog is felhívta a figyelmet arra, hogy meglepetésjelölt lesz. Ekkor meghúzták Miron Mitrea jelölését, és mindenki úgy számolta, hogy ő a meglepetésjelölt, hiszen nem hívják sem Vanghelienek, sem Oprescunak. A mai nyilatkozatokat figyelve egy kellemes kis színjáték volt. Azért volt színjáték, mert a jelölések előtt minden párt azt nyilatkozta, hogy a saját jelölt személyét az ellenfelek is kondicionálják.
A PSD viharos helyzete megszűnt létezni. Megvan a legnagyobb közös osztó, és Cristian Diaconescunak hívják. 2 órája mindenki “Cristizik”, elmondja, hogy a legjobb lehetőség, és kitűnő “tandemet” alkot majd Miron Mitreával, aki kampányfőnök lesz. Vanghelie mindennel támogatja majd Diaconescut, ami azt jelenti, hogy a bukaresti PSD szervezet is elégedett. Deklaratíve mindenképpen.
Mi a legnagyobb közös osztó előnye és hátránya? Hátránya, hogy erodálódni fog egy olyan baloldali, kissé elitista politikus, aki megfelelő ellenfele lehetett volna Traian Basescunak a 2009-es elnökválasztáson. Lehet, bekap egy vereséget, de ez talán a kisebb baj. A nagyobb baj, hogy résztvesz egy kampányban, ahol csúnya dolgok fognak történni. Majd kiderül, hogy milyen jelölt, milyen ellenfél, milyen gyerek, és milyen szociáldemokrata politikus. Az biztos, hogy más típusú szavazatokat gyűjt majd be, mint Vanghelie tette volna.
És ez az előnye. Az előnye az, hogy nemcsak a PSD-ben a legnagyobb közös osztó. A második körben is a legnagyobb közös osztó lehet. Tipikusan második fordulós jelölt. Miért is? Mert ha Blagával második fordulóznak, akkor az összes PD-L protesztszavazatot begyűjtheti. Neve mellett gyűlhetnek össze azok a pecsétek, akik Orbant vagy Cosmin Gusát 10-15 százalékra emelik az első fordulóban. Diplomata, jól beszél, és a sajtó gerjed rá. Kevés PSD-politikusra gerjed a sajtó, de valahogy Diaconescu itt is osztó.
Kérdés, hogy mire lesz ez elég. És kérdés az is, miért nem ugrik ki a bőréből Cristian Diaconescu? Azért, mert ilyen baromi jó politikus, vagy azért, mert érdekesen érzi magát legnyagyobb közös osztóként? A jelöltségének bejelentése előtt fél órával PSD-politkusok elmondták, hogy tegnap este Cristian Diaconescu még visszautasította a felkérést. Victor Ponta telefonos bejelentkezésében azt mondta, soha nem is kapott felkérést Cristian Diaconescu vagy ő maga. Akkor most tényelg ennyire jó a színjáték, vagy voltak azért bajok?
A kampányban és június elején meglátjuk, hogy pontosan milyen számok szerepelnek ebben a matematikai összefüggésben. Addig osztunk és szorzunk, de vajon a legnagyobb közös osztóval?
Ezért szeretjük Zsizsit
April 1, 2008
tévésók | Szólj hozzá!
Tegnap este diszkrét botrányba fulladt a Realitatea Tv beszélgető műsora. Azért diszkrét botrány, mert aki megnézi a videót, az láthatja, hogy hiába a nagy pattogás, igazi cukorfiú ez a Gigi. Kedvesen simogatja az őt támadó moderátorhölgyet, megígéri, hogy visszajön majd, de sértődött gyermekként távozik. Miért is? Mert a nyugdíj volt a téma.
Gigi Becali kitűnő kommunikációs elkülönítést vitt véghez a műsor elején, és elmondta, hogy ő politikus. Ő politikus, ezért majd hülye lesz támadni egy olyan rendeletet, ami pénzt juttat az emerek zsebébe. Igaza van, nemde?
Radu Soviani, a TMCTV hadarós bemondója látványosan próbálta informálni a népet, hogy mekkora szívás lesz jövőre, ha most újonnan emelik a nyugdíjat. Már most, áprilistól. Határozott mozdulattal takarta le a százalékokat írogató és rajzoló Liviu Voinea (minden tisztelet az övé, habár sok gazdaságpolitikai megközelítésben nem rezonálunk - kitűnő közgazdász) érvelését, hogy mindenki megértse, mennyire drámai a helyzet. Na ezért nem szeretem én Sovianit!
És akkor bumm. Liviu Voinea finoman utalt arra, hogy Zsizsi ki kellene rúgja a gazdasági tanácsadóit, mivel nem készítették fel őt erre a műsorra. Ezen kapott aztán a moderátorhölgy, csak elfeledte azt, hogy kommunikálni szépen is lehet. A körülményes, de sokkal sértőbb Voinea megjegyzés még belefért Zsizsinek, viszont a nyílt támadás már nem. Igazi ovisként elárulta, hogy van terve, de nem mondja el. Wow, retorika!
Szabad fordításban: a moderátorhölgy kijelentette, hogy szerinte Becali úrnak nincs programja, és nem ért ezekhez a dolgokhoz. Na bumm! Jaj ne, komolyan? Hölgyem, olvasson politológiát, és akkor rájön, hogy milyen típusú párt a PNG. Senki sem várta el tőlük, hogy legyen nekik programjuk. Most komolyan, na.
Már a műsor elején büdös volt, hogy mit is keres ott Gigi Becali. Ott, a “fináncisták” között (idézet Zsizsitől). Hát nem is maradt sokat, az is biztos. De a szeretet átitatta az elválást is. Muah!
Hátulról érkezett
March 31, 2008
manipulcsi, vicces | Szólj hozzá!
Régi kedvencem volt a Hajdú B. István - Faragó Richárd kommentátorpáros. Aki nem emlékezne rájuk, ők képviselték a kilencvenes évek végén a new-generation magyar sportkommentátorokat. Hajdú B.-t nemrég láttam, hát hogy is mondjam, jó formában van. Egy emlékezetes mérkőzésen volt egy kitűnő beszólása: Curro Torres hátulról érkezett. Sírtunk a röhögéstől, és rövid idő után ő is elgondolkodott, hogy nagyon kétértelmű mondatot eresztett el a spanyol hátvéd neve miatt.
Basescu is hátulról érkezett. Tegnap koccintott, azaz koccant, na. Szögezzük le előre: szerintem nem hír, nem fontos, nem volt trinky, minden rendben volt, és hiába akarják majd a mindenséget is rákenni, nem fog menni. Ha meg volt, nem először szívom be a manipulációját, szóval eléldegélek én. Akkor miért írunk róla?
Az informálási kötelezettség, a tények bemutatása, bla bla bla. Egy fenéket. Három okból ér valamit ez az esemény. Először is feltűnt, milyen sűrűn történnek balesetek a vezéreink esetében. A forgalom nőtt meg, vagy esetleg ők vezetnek rosszul, a fene tudja. Vagy lehet, eddig is baromi sok baleset volt, csak senki nem érezte úgy, hogy közölni kell. Na mindegy, ez csak spekuláció, azt pedig nem szeretjük.
Feltűnt az államelnök kedvessége. Miután átlagpolgári elbánásban részesült (csak a szóvivő és pár SPP-s volt a környéken), bejelentette a balesetet, elintézte a hivatalos dolgokat, és vígan nyilatkozott. Még kezet is fogott a Realitateás riporterrel. Na de most akkor fújunk a sajtóra vagy sem? Vagy az már nem téma? Vagy most segít a sajtó, mikor azt mondja, hogy a dacsó vezetője, akit megkoccantott az államelnök, szinte megtisztelve érezte magát, hogy az államelnök érkezett hátulról?
Na de a legvégső ok nem lehet más, mint a nyilatkozat. Többször utalt arra Basescu, hogy mekkora átlagpolgárként viselkedett: “úgy, ahogy mindenkinek kellene viselkedni”. Nincs semmi baj, a rendőrség dolgozik, és a pontok elszállnak. Ha wannabe politikai tanácsadó lennék, szívesen felmarkolnék 2000 eurót egy ilyen kis “balesetért” (hangsúlyoznám, szerintem nem megrendezett, ami kár). Ebben az esetben tökre megérte a baleset. Jusson csak eszünkbe Ludovic Orban bújkálása a balesete után — szeretem csak Orbánálnak hívni az esetet —, és egyből szembe tudjuk helyezni vele az elnököt. Faja, tetszik! Kár, hogy nem én találtam ki.
Szívesen lennék Basescu
March 18, 2008
manipulcsi, beszédes | 3 hozzászólás
Péntek óta paradigmaváltás történt. A sajtó erejét és befolyását megkérdőjelezte valaki. Nem is akárki, hanem Traian Basescu államelnök. Nem is akárhol, hanem a bukaresti reptér protokolltermében. Nem is akárhányszor, hanem legalább kétszer.
Azóta, olvasva a sajtót és nézegetve a 3 százalékos nézettségű hírműsorokat, ámulok és bámulok. Szeretnék Basescu lenni. Folyamatason csak erre tudok gondolni. Vagy szeretném, ha valaha nekem is sikerülne egy ilyen kommunikációs manőver. Szeretnék Basescu lenni, mert szétröhögném magam minden álló nap. Bekapcsolnám a tévét, és remegve röhögnék a fotelben, piciket koccannak a jégdarabok a poharamban, és tíz perc után fehér zsebkendővel törölném le a könnycseppeket (pont mint amikor a drága Stolo elment sízni két hétre, lemondva jelöléséről). Csatornát váltanék, és megintcsak megpukkadnék a röhögéstől. Sokáig így fog menni.
Sokan elemezték a támadás pillanatát, legitimitását és okát. Ezt követően mély bűnbánó fázisba vándorolt a sajtó, gondolkodók gondolkodnak egész nap. Vajon tényleg ilyenek vagyunk (mi, a sajtó) ? És ha igen, van-e joga az elnöknek bírálni ilyesmit?
És ettől a pillanattól már nem akarok Basescu lenni. Már nem szükséges az átalakulás, mert én is hülyére tudom röhögni magam. Egyesek szinte sértődötten jegyzik meg, hogy őket nem nevezte nevükön Basescu. Mások az igazi jukeboxot (tonomat) támadják vagy védik. Bakker, remeg a kezem miközben ezt írom….Komoly!
A nagy deontológiai és szakmai vitákat alkotmányos elemzések követik, és példák arra, hogy más országokban hogyan cincálják darabokra a vezető politikusok családját. A mostani nyilatkozatokat régebbi Basescu nyilatkozatokkal hasonlítják össze, bemutatva, hogy ha az elnöknek szüksége van a sajtóra, akkor virtuálisan bárhova benyal.
Ez mind szép és jó, mert szórakoztat. És sokan megköveznek majd, hogy miért nem veszem komolyan ezt az esetet. A demokrcáciát alapjában befolyásoló eseményről van szó, a szólásszabadság és a kapitalizmus támadásáról. Én ezt elhiszem, viszont magamon nem akarok röhögni, ezért nem megyek bele a játékba. Ez egy előre megírt beszéd volt, aki valaha olvasott vagy elemzett beszédet, egyből tudja. A szóhasználata eltervezett, és máris ikonikus lett a “tonomat”, máris van asszociáció, azaz jól sikerült a beszéd. Lehet elemezni kommunikációs és kampánykommunikációs szempontból, ellenséggyártás és önsajnaltátás között bármi lehet.
Egy biztos, ez mesterséges téma. A halált sem kellene érdeklje, szóval a média csak ne ártson magának többet. Nem kell felkarolni ezeket a témákat, mivel az állampolgárok napirendjén baromira nincs ez ott. M-E-S-T-E-R-S-É-G-E-S! Tessék szépen figyelmen kívül hagyni! Minden olvasó olyan újságot vesz, ami tetszik neki, minden néző azt néz, amit akar. Ha nem tetszik neki az irányvonal, elkapcsol. Ilyen egyszerű. A média meg hadd ne facilitálja már saját beszennyezését, kéremszépen!
Elena Basescuról nincs mit mondani. Az ő esetében sem szeretnék Basescu lenni.
következő oldal »